K-APU

1898-ban egy nagyon érdekes házaspár, Curie párizsi tudós és a felesége, aki lengyel születésű nő, és Szklodovszki a leányneve, a joachimsthali bányából való szurokfénylével kezdett kísérletezni. Rettenetesen fáradságos és hosszadalmas munka után két új elemet vontak ki a szurokfényléből. Az egyiket Curie-né hazája után elnevezték polóniumnak, a másikat, amelyen az uránhoz és a tóriumhoz hasonló viselkedést vettek észre: rádiumnak.

       S attól a naptól fogva, hogy a rádium fel volt fedezve, megkezdődtek a csodák.

       Kiderült, hogy a rádium sugárzóereje, amit a tudósok radioaktivitásnak neveznek, százezerszer akkora, mint például az uráné.

       S kiderült, hogy a rádium nemcsak fénysugarakat, hanem kémiai sugarakat is lövell magából, kiderült, hogy nemcsak maga radioaktív, hanem más testeket is képes sugárzásra bírni.

       Amiket eddig a rádiumról megállapítottak, s amik a mai tudomány törvényeivel mérve vagy megfejthetetlen titkok, vagy csodák, azok így foglalhatók össze:

       A rádium, amikor kivonták a szurokfényléből, egy ideig erősen foszforeszkál, vagyis olyan fényt áraszt magából, mint a sötétben megdörzsölt gyújtó. Ez a tulajdonsága azonban nem sokáig tart, valószínűen a levegő nedvességének a hatása alatt elveszik. De ha felolvasztják, s újra megmerevedik, megint visszanyeri a fényét.

       Ha fénye a szemnek már nem is látható, azért tart tovább is, és keresztülhatol sugaraival papíron, fán és sok ércen is, mert ezeken keresztül is elváltoztatja a fényképezőlemezt.

       Az úgynevezett fluoreszkáló anyagok, ha a közelükbe rádium jut, egyszerre elkezdenek csodálatos, kísérteties fénnyel világolni, s fényüket mindaddig megtartják, amíg a rádium a közelükben van. Ez a képessége különösen nagy mértékben megvan a cinkszulfidnak és a báriumplatinocianidnak. S ezeket a sugarakat az emberi szem papíron, fán, érclemezen keresztül is meglátja, sőt meglátja őket az a vak ember is, akinek csak a szeme hiányzik, de a látóidegei épek. Az egyik rádiummal kísérletező tudós, gondolom, Loudon professzor báriumplatinocianid lemezt készített, rádiumot tett rá, s a világítani kezdő lemezre ónból kivágott betűket rakott. Az a vak ember, akivel kísérleteit végezte, e betűket meglátta, és el tudta olvasni. A Curie házaspár csinálta meg a következő kísérletet: olyan üvegcsövet vett, amelyiknek mindkét végén egy-egy gömb volt. Az egyik gömbbe rádiumot, a másikba cinkszulfidot tett; rövid idő múlva a cinkszulfid elkezdett világítani, s fényét megtartotta akkor is, amikor a rádiumot elvették mellőle. Csak egy hónap múlva aludt ki.

       De nemcsak ilyen, fényhatást előidéző sugarakat lövell ki magából a rádium, hanem kémiai hatású sugarakat. Hatása alatt az oxigén ózonná változik át, az üveg elbarnul, vagy lila színűvé lesz. A szerves lények szervezetére szintén erősen hat a rádium; csak nemrég történt, hogy egy tudós pár egeret megölt azzal, hogy a kalitkájukra rádiumot tett. Az egerek testén égett sebhez hasonló sebek támadtak, s mindjobban terjedtek mindaddig, amíg az állatkák belepusztultak. A legnevezetesebb ennél a kísérletnél az, hogy míg egyes helyeken az egerek szőre egészen elpusztult a rádium hatása alatt, addig más helyeken sokkal bujábban nőtt. A rádium tehát ugyanegy időben s ugyanegy helyen kétféleképpen hatott.

       Végül, hogy elektromos hatása is van a rádiumnak, azt mutatja az, hogy közelében az elektroszkóp kisül, tehát a rádium a levegőt jó villamvezetővé teszi.

... És most tessék szabadjára ereszteni a fantáziát, és elképzelni egy kicsit, hogy mi lesz. Mi lesz, ha már a rádiumot nagyban, tömegesen tudjuk előállítani? Ha rádiummal aktivitásra bírt cinkszulfiddal űzhetjük el az éjszaka sötétjét, ha rádium keltette ózonnal szellőztethetjük ki a nagyvárosok utcáit, ha a rádium segítségével oda vezethetjük el a villámló ég haragját, ahova akarjuk. Ha a vakok látni fognak, ha az orvos belelát a betege belsejébe, ha a rádiummal sebet gyógyítunk, és baktériumot irtunk. Mi lesz, ha az ellenségem megölhet azzal, hogy a szobámba rádiumot csempész, ha a hadviselő felek rádiummal fogják egymást pusztítani?

       És mi lesz, ha megindul az első rádiummotor? A motor, amelyet nem kell fűteni, nem kell árammal átjáratni, amelyben nem kell benzint robbantani, amelynek a súlya nevetségesen semmi? És a repülés! A víz alatt járás, az egész föld meghódítása.

       Tessék nekiereszteni a fantáziát, és elképzelni mindent, még azt is, ami el sem képzelhető. Mert ami perspektívát a rádium megnyit, azt még az emberi képzelet szeme sem képes végig bejárni. Tessék nekiereszteni a fantáziát, és cserbenhagyni a hideg okoskodást, mert a rádiummal szemben megbukott minden eddigi tudásunk, elméletünk és hipotézisünk. Egészen új, s még eddig nem ismert alapokra kell fektetnünk a jövő fizikáját és mechanikáját, mert a mainak a két legerősebb oszlopát döntötte ki a rádium: az energia megmaradásáról és az éterrezgésről szóló tanítást.

       Mert a rádium sugározza magából az erőket anélkül, hogy bárhonnan is venne új erőt, és olyan erőt támaszt más anyagokban, amely lassanként kiveszik belőlük.

       Vagyis látjuk, hogy van erő, amely születik a rádiumban, és meghal a cinkszulfidban, tehát az erő nem örökkévaló és nem egy.